Élned kell, hogy tanulj a hibádból,
Megtudd ki támogat és ki vádol.
Hogy érezz a szíveddel gyűlölj, vagy szeress,
Hogy ellenséget láss, hogy szeretteket temess.
Az élet útja rögös, vigyázz ne tévedj el!
Ha százszor elbuksz is, élned kell!
Élned kell, hogy szenvedj, hogy hullasd könnyedet
Még csak nem is érted miért, hiába lapozol könyveket
El kell buknod, csak hogy újra felállj ismét
Hogy megmutasd, a meleg szív is mindent kivéd.
Jeges kéz markolja szíved, de ha nem is hiszed el,
Ki kell bírnod és élned kell!
Élned kell, hogy belecsókold másba életed,
Hogy megtaláld ki együtt örül és fél veled.
Ki kezébe fogja kezed és azt súgja szeretlek,
Ki minden bűnét elnézi két csillogó szemednek.
Légy aki vagy, ellenségeid papírként égnek el
Nem adhatod fel soha, élned kell!
Élned kell, hogy kiábrándulj az álmokból
Hogy valóságot szűrj le, sok tönkrement vágyadból.
Hiába zokogsz, kelsz fel álmatlanul ágyadból,
Romhalmaz lett kő és por fáradozva felépített váradból.
Ha össze is omlott egy álmod, helyette még egy kell!
Ha milliószor kezded is elölről, élned kell!
Élned kell, hogy kiálld minden mocskát e világnak
Akár gyűlölnek, vagy leginkább kívánnak.
Lesznek kik végig veled maradnak, lesznek kik kiszállnak
Lesznek kik majd ápolnak, lesznek kik kirágnak.
Lesz kinek csak szíved, de lesz kinek véred kell,
Értsd meg kérlek, egyszerűen élned kell!
Élned kell, hogy lásd igaz barátaid melletted,
Hogy emlékezz, mások hibáját miként feledted.
Megbocsátottál mindent, s bár nem leltél csodákat
Megtámadott sokszor, de mégis vesztett a bánat.
Most mégis, te vagy ki vígan énekel!
Míg sorsod be nem teljesül, élned kell!
Sokan azt mondják: Soha nem leszek szerelmes!
Én is ezt mondtam, egészen addig, amíg meg nem ismertelek.
Bevallom féltem tőled, hogy ismét csalódom, s hogy soha nem leszek már boldog. Hát igen elismerem, nagyon tévedtem.
Hisz olyan emberre leltem, mit 100 másik irigyelne.
Kedves, őszinte, odaadó, pont olyan, ami nekem való.
Soha nem gondoltam volna, hogy egy járás lehet ilyen komoly. Hogy tervezek valakivel valamit, hogy nem magam futtatom gondolataim. Hogy nem magam, álmodozom, hanem veled szövök álmokat, miket, meg is valósítunk.
Hát ez az! Ez a szerelem! A valós szerelem. S nem a hiába kívánt gyötrelem. Amikor nem kell a másiktól félned, hogy úristen mikor engedi el a kezemet?!
Nem félek, én már hiszek, hiszek és remélek. Remélek és
bízok, bízok és akarok! Nem félek már tőled, hanem hiszek benned! Remélek minden jót és szépet, bízom és akarom az álmaink! Az már biztos, hogy akarlak, akarlak mindig magam mellett tudni, s mindig veled maradni!
Bízom, abban hogy minden sikerüljön, s akarom, hogy mindez megtörténjen! S ha ez így lesz, nincs már több bajlódás, hanem csak boldogság. Hisz elmondhatom, hogy megtaláltam azt, aki nekem a minden, s leélném vele az életem! De én így is tudom, hogy kár volt tőled félnem, hisz te lettél az igaz szerelmem!
Amikor tudod hogy nem jön,de mégis várod,
Amikor tudod hogy kár volt az egész,mégse bánod,
Amikor meglátod,s hevesebben dobog a szived,
Amikor érzed hogy érte remeg két kezed,
Amikor várod hogy újra eljöjjön a pillanat,
Amikor várod hogy megint odaadhasd neki magad,
Amikor várod hangját és szavait,
Amikor naponta felidézed magadban,
Az együtt töltött órák emlékeit,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor vágysz arra h megint feléd nyujtsa két kezét,
Amikor nem birod már,hiszen kavarognak benned a szavak
Amikor a közeledben van és alig birod türtőztetni magad,
Amikor elhiszed hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed hogy amig együtt voltatok,
Ő is megőrült érted,
Amikor megijedsz,mert rossz nélküle élned,
Amikor ujra aludnál és ébrednél mellette
Amikor jo lenne ha ujra veled lenne
Amikor már önmagaddal harcolsz ellene
Amikor rájössz hogy mit sem ér a józan ész
Amikor döntesz,hogy miért is ne hiszen egyszer élsz
Amikor világossá válik hogy bármily rossz
Ez mégis jó neked
Amikor tudod.hogy TILOS
De mégis ujra és ujra megteszed
Akkor vedd tudomásul,hiába tagadod...
AKKOR IS SZERETED!!!!!!!
Mondd, könnycseppjeim hová tűnnek,
Ha szememből legördülnek?
Mondd, álmaim hová szállnak,
Ha kimondom, köddé válnak?
Mondd, szavaim hová lesznek,
dalaim a csendbe vesznek?
Könnyed ezernyi magot áztat a földben,
Álmaidból fák nőnek sziklás hegyvidéken.
Szavaid tarka virággá válnak,
Dalaiddal szellők fuvoláznak.
Könnyed nyomán virágba borul a rét,
Álmaid fája árnyékkal véd,
Szavaid színeket hoznak a szürke világba,
Dalaid enyhülést a fájó magányba.
English
